Együtt és ellene: A szituacionista internacionálé az automatizálás korában

Egyetlen más művészeti mozgalom sem befolyásolta olyan mélyrehatóan a radikális politikát, mint a Szituacionista Internacionálé. De az állítólagos vezetőjéről, Guy Debordról, a „spektákulum társadalmáról”, a détournement-ről és a dérive-ről szóló kliséken túl egy összetettebb történet rejlik a tőke, a munka, a munkaerő, a művészet és a forradalmi elmélet összetételében az 1950-es és 60-as években bekövetkezett kulcsfontosságú történelmi változásokról. Az „Együtt

és ellen ” című könyv a Szituacionista Internacionálé történetét a kibernetika és az automatizálás akkoriban felmerülő ideológiáival való megbékélésért folytatott küzdelemként keretezi újra. A könyv mind a négy fejezetén keresztül Dominique Routhier olyan szituacionista pamfleteket, dokumentumokat, műalkotásokat és tárgyakat boncolgat, amelyek egy „kibernetikus hipotézis” elemeit törik meg: azt az elméletileg túlzó hitet, miszerint a technológiai fejlődés, a számítógépek és az automatizálás elavulttá teszi az osztályharcot és a forradalom eszméjét.

Az esztétikai részletekre és a politikai gazdaságtan tágabb kontúrjaira egyaránt figyelmet fordító könyv kritikai beavatkozásként szolgál a művészettörténetbe, valamint felhívás arra, hogy tágabb értelemben újragondoljuk a legpolitikusabb művészeti avantgárd kortárs tanulságait.